Csütörtökön indultam haza, hogy megnézessem az elmenő sebességjel rejtélyét, plusz ha már ott van a kocsi, kicseréltessem a fáradt olajat.
A bécsi emelkedőn felfelé azonban elment egy hengerben a gyújtás. Nagy örömujjongások közepette megálltam a következő pihenőben.
Leszedtem a hengerfejet burkoló műanyagot, de a gyertyákhoz nem egyszerű hozzáférni, rajtuk van egy nagy egybeöntött műanyag gyújtásegység

tovább menni nem akartam, nyilván egyrészt a katalizátor miatt, de sokkal inkább az a tény aggasztott, hogy ez a motorvezérlő még nem oly intelligens, hogy az égéskimaradást tapasztalt hengerben lekapcsolja a befecskendezést. Ergo az elégetlen, folyamatosan befecskendezett benzin pikk-pakk leoldja az olajfilmet a hengerfalról, a következményeket pedig mindenki mérlegelje magában

amit komolyabb szerszámok nélkül (ill. gyertyakulcs nélkül) esélytelennek tűnt tovább szétszedni. A kijelző az Air Pollution Error vagy valami hasonló hibaüzenetet írta nekem bőszen, a hibatárolóban pedig a már ismert sebességjeladó hibán kívül most egy 'A' gyújtótrafó hiba üzenet is fogadott.

Maradt tehát sok agyalás és telefonálgatás után az utolsó lehetőség: felhívni kedves ismerősömet, akivel pont egy éve találkoztam utoljára.
Ez volt este 8-kor, így hamar kiderült, hogy hosszú estének nézünk elébe: összerakja a szükséges felszerelést, szóval 9 felé indul budapestről, majd ideér hozzám éjfél után, és 4 felé vissza is érünk budapestre. Kis csúszással a tényleges menetidő végül hajszálnyival hosszabb lett: 5-kor köszöntünk el a Móriczon. Egy óra alvást sikerült beleszorítani 24 órába...

És hogy mi történt pénteken a szervizben? Arról majd egy következő alkalommal... de egy biztos: szem nem marad szárazon