A legutóbbi bejegyzésnél ott hagytam abba, hogy az autó megérkezett a szervizbe hajnalok hajnalán. Akkor még július első htét mutatta a naptár. Reggel néhány óra alvás után én is ott teremtem, és megbeszéltem a szerelőkkel, hogy ott hagyom a kocsit a hétre, nézzék át, én pedig addig vonatozok egyet: lesz időm kiolvasni legalább egy könyvet.

Az eltárolt hibakódok gyújtótrafó gondot jeleztek, de kértem őket, nézzék meg azért a gyertyákat is, mivel még alattam sosem voltak cserélve, és lássuk be nem az autó élettartamára voltak tervezve. Alattam kb 50 000 km-t már futottak, az előző tulaj pedig isten tudja, mikor cserélte őket. Mikor leszedték a műanyag borítást, az olajnyílás melletti gyertya üregében észrevették, hogy ott bizony állt az olaj: a sok-sok utántöltéssel néha elbénáztam a dolgot gondolom, és így ottmaradt... természetesen az olaj remek szigetelő, az átütési szilárdása tisztán kb 125 kV ha jól rémlik, így az nem okozhatta a hibát elvileg... persze nincs ott semmi keresnivalója... A gyeryákat kivették:  mint várható volt, már nagyon csúnyán el voltak öregedve, de repedés nem látszott a kerámián. Az égéskimaradás oka tehát nem volt még tisztázott. Belerakták az új gyertyákat, és ismét 4 hengerrel dolgozott az erőgép.

Megtörtént az olajcsere is légszűrőstül, mindenestül. Ránéztek, hová tűnt a múltkori csereperiódus óta (most kb 14-15e km) az a pár deci hűtőfolyadék, amit utána kellett pótolnom, de nem találtak folyásnyomot sehol, így ez még kérdéses.

Megkértem őket, nézzék már át a kopásjelző vezetékét, sós, latyakos időben miért világít: nem találtak hibát, elvileg magában a fékbetétben nem százas a dolog, de le van tojva. A betétek egyébként még faszantosak.

A másik nagy mizéria pedig a sebességjeladó volt: ez az igazi ok, ami miatt egy hétig ott hagytam a kocsit a Peugeot Fábiánban. A jeladót kivéve ugyanis látszott, hogy a műanyag fogaskerék nemcsak le volt nyalva, hanem egyenesen összeolvadt. Az ok pedig prózai: a difi házán belül a féltengelyről lelazult a fogaskerék párja, és befeszülve a jeladón lévővel megolvadt. Ennek a filléres műanyag alaktrésznek a cseréjéhez tehát ki kellett szedni a diffit, és szét is kellett kapni. Illetve ismét kapott egy új jeladót: reméljük mostmár ehhez soha többé nem kell nyúlni. Mostmár a légzsák mizéria is megszűnt. Hurrá!

Következő hétvégén elhoztam az autót, elugrottam a nem messzi savoya parkba fodrászhoz. Mikor indultam volna tovább, az a csoda fogadott, hogy ismét nem járt az egyik henger. Miután ellilult fejem visszanyerte természeteshez közeli színét, visszahajtottam a szervizbe, ahol gyorsan kicseréltük az egész gyújtótrafót, és hogy előre lelőjjem a poént: a hiba elmúlt. Azóta megjártam Ausztriát, Olaszországot és Magyarországot, és ezalatt a párezer km alatt (kopp-kopp) végre ismét minden oké volt! Persze maga a javítás fájt, mert ez az alkatrész beszer áron 40 000 Ft-ot kóstál... egy egybeöntött műanyagot kell elképzelni, aminek egyik végén csatlakozó, alján fixen a négy gyertyapipa, benne pedig két trafó, azaz kipufogó ütemben is gyújt. Két csavar tartja, így pikk-pakk megvan a csere.

A javításoknál a km állás: 228202 (ehhez mondjuk hozzájön a valóságban kb 500 km, ahol nem ment az óra, de ezt fedje a feledés jótékony homálya)

Csütörtökön indultam haza, hogy megnézessem az elmenő sebességjel rejtélyét, plusz ha már ott van a kocsi, kicseréltessem a fáradt olajat.
A bécsi emelkedőn felfelé azonban elment egy hengerben a gyújtás. Nagy örömujjongások közepette megálltam a következő pihenőben.
Leszedtem a hengerfejet burkoló műanyagot, de a gyertyákhoz nem egyszerű hozzáférni, rajtuk van egy nagy egybeöntött műanyag gyújtásegység

tovább menni nem akartam, nyilván egyrészt a katalizátor miatt, de sokkal inkább az a tény aggasztott, hogy ez a motorvezérlő még nem oly intelligens, hogy az égéskimaradást tapasztalt hengerben lekapcsolja a befecskendezést. Ergo az elégetlen, folyamatosan befecskendezett benzin pikk-pakk leoldja az olajfilmet a hengerfalról, a következményeket pedig mindenki mérlegelje magában

amit komolyabb szerszámok nélkül (ill. gyertyakulcs nélkül) esélytelennek tűnt tovább szétszedni. A kijelző az Air Pollution Error vagy valami hasonló hibaüzenetet írta nekem bőszen, a hibatárolóban pedig a már ismert sebességjeladó hibán kívül most egy 'A' gyújtótrafó hiba üzenet is fogadott.

Maradt tehát sok agyalás és telefonálgatás után az utolsó lehetőség: felhívni kedves ismerősömet, akivel pont egy éve találkoztam utoljára.
Ez volt este 8-kor, így hamar kiderült, hogy hosszú estének nézünk elébe: összerakja a szükséges felszerelést, szóval 9 felé indul budapestről, majd ideér hozzám éjfél után, és 4 felé vissza is érünk budapestre. Kis csúszással a tényleges menetidő végül hajszálnyival hosszabb lett: 5-kor köszöntünk el a Móriczon. Egy óra alvást sikerült beleszorítani 24 órába...

És hogy mi történt pénteken a szervizben? Arról majd egy következő alkalommal... de egy biztos: szem nem marad szárazon