Egy elfeledett, májusi történetet elevenítek most fel. Nem volt túlzottan vicces történet, de azért nem kell kiküldeni a gyerekeket a helyiségből. Bár a szívásfaktor jelentős.

Egy szép tavaszi délután kocsikáztam Budapesten. Tökéletes idő, még jobb hangulat, hisz kezdődik a hétvége, én meg Budapesten tölthetem el azt. Semmi stressz, semmi kötöttség, csak lazulás. Hittem még ekkor.
Kisebb torlódásba futottam a Nyugati felé menet, láttam, hogy csak a második zöldön fogok átérni. Mikor a lámpa szabadra váltott, egyesbe be, nagy gáz, hogy be tudjak sorolni a megszűnő sávból, majd húztam is be kettesbe, hogy tovább gyorsulhassak.

Azaz, hogy csak húztam volna. Mert a váltókar egyszeriben szabadon lengett, ellenállás nélkül mozgott előre-hátra. A hirtelen jött szituációban, besorolás közben nem értettem mi történt, csak az a cél lebegett a szemem előtt, hogy gyorsan - a megmaradt lendülettel - lehúzódjak jobbszélre. Persze aki elé bevágtam, az nem értette, miért csinálom, így vidám dudaszóval értékelte ezt a húzásomat.
Huston we've had a problem. Megállva már ki tudtam próbálgatni, mi történt, és tisztább lett a helyzet: a sebváltó egyesben maradt, és a vátókar csak lifegett. Na vajon az összekötő bowdenek egyike szakadt el, vagy csak kiakadt a rögzítése? Nagy erőhatás nem érte, szakadó hangot sem hallottam, így az utóbbiban reménykedtem.

A gépháztető alá benézve persze kiderült, hogy esély sincs felülről elérni a bowdenek csatlakozási pontját a váltón, így maradt a segítségkérés, ami aztán két frontról érkezett: egyrészt hívtam öreg barátaimat az ADAC-nél, másrészt hívtam a közelben lévő barátomat, @Mukit.
Az ADAC-sek nem hallgattak rám, és a tréler helyett először csak egy szervizkocsit küldtek, aki mintegy 40 perc múlva megérkezett, hogy ő is megállapítsa, hogy így nem lehet hozzáférni semmihez, így el kell szállítani a kocsit.



Azt a kocsit, ami a hétvégi utazás miatt tele volt cuccal, többek között egy rekesz jóféle bajor sörrel, amivel gyorsan kezdeni kellett valamit.
Közben Muki is megérkezett, így átpakolhattunk hozzá, és együtt próbáltuk elütni az újabb unalmas 30-40 percet, míg megjött a tréler, ami aztán elvitte a kocsit.
Ezután már nyugodtan fröccsözhettünk egy jót a nagy ijedtségre...



A sztoriban itt jön az igazi csavar: hétfőn kiderült mi is a baj pontosan. A bowdenházakat egy műanyag karima segíségével lehet a váltókulisszához ill. a váltón lévő konzolokhoz rögzíteni, ezek egyike tört el, így nem lehetett az egyik bowdennel mozgatni a választókart. Viszonylag fiatal autó, bontóban nem találtunk alkatrészt, maradt a gyári eredeti. Azért a gyári, mert olyannyira nem jellemző a meghibásodása, hogy nincs belőle utángyártott. Ilyen az én szerencsém. Az új váltókulissza+3 bowden egyben beszerzési áron 84000 Ft-ba kerül. Bárcsak fröccsre költhettem volna ezt a pénzt inkább
Ámde, hogy a pechszéria folytatódjon, kiderült, hogy az alkatrész nincs raktáron, így várni kell rá. Hétfőn azt írta a rendszer, hogy kedden ott lesz, kedden, hogy szerdán, szerdán pedig ismeretlenre módosult a szállítás időpontja. Nekem közben persze dolgoznom kellett volna, így az ADAC jóvoltából hazarepültem Münchenbe, majd egy hét múlva, mikor végre megjött a hőn áhított alkatrész, elmentem a kocsiért.

Azt hiszem, a klasszikus megjegyzés erre az autóra sem lesz már igaz: sosem hagyott még cserben. Hmm.