Tevékenységtérkép
Ablakmosó szivattyú
Na sziasztok,
volt egy kis szerelési munka az autón: utazás közben valahol a német autópályák végtelen tengerében egyszer csak gondolt egyet az ablakmosófolyadék-szivattyú, és megállt. Na jó, hazudnék ha azt mondanám ez egyik pillanatról a másikra történt, azonban az ember olyan szépen el tudja magával hitetni, hogy minden oké, egészen az utolsó pillanatig, amikor teljesen beütött a krach...
Nagyobb sebességnél már hetek óta gyengélkedett a vízpermet, csak az ablak alsóbb régiójáig ért el, így ezt az intő jelet már észre kellett volna venni.
Mikor teljesen megállt, néztem persze biztosítékot, egyáltalán van- elég folyadék benne, de teljesen hulla volt. Nosza, e-bay-re fel, és vettem is egy szimpatikusnak tűnő cseredarabot 15 ojróért. Előtte mondjuk vettem egy olyat, aminek dupla kivezetése van, erre akkor lenne szükség, ha hátul is lenne ablaktörlő. Így ezt vissza kellett küldeni, miközben rendeltem egy újat. Ezért egy hétig szenvedtem ablaktörlő nélkül. Ez ilyen havas, sózottutas időben nem egy leányálom
Péntekre meg is jött a szajré, így elugrottam egy szervizbe (emelő vagy akna híjján otthon nehézkes lenne lecserélni, mert jobb első kereket le kell szedni, majd a mögötte található műanyag burkolatokat, a motort védővel együtt. Így viszont beálltam egy Citroen szervizbe, besétáltam melóba (20 perc -10 fokban, jeges széllel ), majd délben visszasétáltam, kicsengettem a 40 pengőt, és boldogan haladtam tovább
(disclaimer: a fenti képet az időjárás nyilvánvaló viszontagságai miatt nem én lőttem, de remélem, hogy ezen a hétvégén már így is láthatom...)
Fontos volt, hogy pénteken készen legyen, mert indultam Innsbruckba délután, síelés céljából
Örömmámorom azonban nem tarthatott soká, mire elértem az úticélomat, a bal oldali spricni eldugult, csak az anyósülésen tisztított... Tűvel megpiszkáltam, de nem hozott eredményt a próbálkozás. Tekintettel a hőmérsékletre (-10 a völgyben, -16 a hegyen) úgy gondoltam, nem állok neki kipattintani a két spricnit, és megcserélni, mert nincs az a műanyag, ami nem törne el azonnal ilyen hidegben, miközben ujjaim pedig a jeges motorháztetőhöz fagynak. Aztán meg valami csodás dumb és dumberes módszerrel majd pisilhetem/pisiltethetem le őket, hogy elengedjen, és be tudjak szaladni a melegbe
A vasárnap éjszakai utazás ennek megfelelően izgalmas volt: ha elég soká töröltem szárazon a szélvédőt, néhány csík között ki is láttam, amíg utol nem értem egy újabb autót
Az út egyébként fantasztikus volt, ismét erős mínuszok közepette, hatalmas friss hóban/havazásban kellett jönni a hegyek között kanyargó, fenyvesek által uralt úton. Imádom, amikor minden fehér Itt persze már olyannyira fehér volt minden, hogy az utakkal sem bírtak már a hókotrók. Volt egy rész, ahol letereltek a főútról, és egy kis alpesi falun át vezetett az út. Csak ámultam a szépségétől: _vastagon_ fehér minden, még az út is teljesen makulátlan, só- vagy kavicsszórásnak nyoma sincs, gyönyörű házikók, minden díszkivilágításban... Fenomenális volt
Ami még tetszett: Inssbruck előtt, ahogy hirtelen leereszkedsz a hegyről a völgybe
"És nem talál már helyet, ami lentebb lenne tőle. Megáll akkor várván, egy tektonikus mozgást, ami felemeli őt is, meg a szájához egy forrást..." -> na, honnan az idézet?
van egy 16%-os lejtő, elég tartósan. Az osztrákok 200 méterenként egy ferde kitérőt építettek bele, ami visszaindul felfelé: ha egy kamionnak elromlik a féke, akkor ide kislisszol, és a jó öreg gravitáció szépen lelassítja őt... Muszáj neki időben megállni, mert minden ilyen kitérő végén egy nagy kőrakás várja a kis renitens kamionokat és autókat
Na de visszafelé is izgalmas itt feljönni, mikor vastagon letaposott havas az út: már vízionáltam, ahogy az szakadék szélén szerelem fel a hóláncokat, de legnagyobb meglepetésemre teljesen simán felértem a hegy tetejére. Még úgy is, hogy félúton utolértem egy előttem haladó embert, aki olyan lassan ment, hogy nem hittem el. A6-os Audiban ült, de szerintem 3.-ban, ha nem 4.-ben próbált feljutni padlógázzal, de a motor ugye nem bírta. Én meg aggódtam, mikor már csak 30-cal ment, hogy végleg elfogy a lendületünk, és akkor már tényleg csak lánncal tudunk újra elindulni felfelé...
Otthon a garázs melegében aztán megcseréltem a jobb és bal oldali spricnit, így már jó oldalon mosott, azután kiszedtem a rosszat, és fent a fürdőben kipucoltam. Jobb lett, mint újkorában. Azért közben biztos, ami biztos rendeltem az e-bayről pótdarabokat, ártani nem fognak...
A kocsi közben elérte a 280000 km-t is...
volt egy kis szerelési munka az autón: utazás közben valahol a német autópályák végtelen tengerében egyszer csak gondolt egyet az ablakmosófolyadék-szivattyú, és megállt. Na jó, hazudnék ha azt mondanám ez egyik pillanatról a másikra történt, azonban az ember olyan szépen el tudja magával hitetni, hogy minden oké, egészen az utolsó pillanatig, amikor teljesen beütött a krach...
Nagyobb sebességnél már hetek óta gyengélkedett a vízpermet, csak az ablak alsóbb régiójáig ért el, így ezt az intő jelet már észre kellett volna venni.
Mikor teljesen megállt, néztem persze biztosítékot, egyáltalán van- elég folyadék benne, de teljesen hulla volt. Nosza, e-bay-re fel, és vettem is egy szimpatikusnak tűnő cseredarabot 15 ojróért. Előtte mondjuk vettem egy olyat, aminek dupla kivezetése van, erre akkor lenne szükség, ha hátul is lenne ablaktörlő. Így ezt vissza kellett küldeni, miközben rendeltem egy újat. Ezért egy hétig szenvedtem ablaktörlő nélkül. Ez ilyen havas, sózottutas időben nem egy leányálom
Péntekre meg is jött a szajré, így elugrottam egy szervizbe (emelő vagy akna híjján otthon nehézkes lenne lecserélni, mert jobb első kereket le kell szedni, majd a mögötte található műanyag burkolatokat, a motort védővel együtt. Így viszont beálltam egy Citroen szervizbe, besétáltam melóba (20 perc -10 fokban, jeges széllel
), majd délben visszasétáltam, kicsengettem a 40 pengőt, és boldogan haladtam tovább (disclaimer: a fenti képet az időjárás nyilvánvaló viszontagságai miatt nem én lőttem, de remélem, hogy ezen a hétvégén már így is láthatom...)
Fontos volt, hogy pénteken készen legyen, mert indultam Innsbruckba délután, síelés céljából
Örömmámorom azonban nem tarthatott soká, mire elértem az úticélomat, a bal oldali spricni eldugult, csak az anyósülésen tisztított... Tűvel megpiszkáltam, de nem hozott eredményt a próbálkozás. Tekintettel a hőmérsékletre (-10 a völgyben, -16 a hegyen) úgy gondoltam, nem állok neki kipattintani a két spricnit, és megcserélni, mert nincs az a műanyag, ami nem törne el azonnal ilyen hidegben, miközben ujjaim pedig a jeges motorháztetőhöz fagynak. Aztán meg valami csodás dumb és dumberes módszerrel majd pisilhetem/pisiltethetem le őket, hogy elengedjen, és be tudjak szaladni a melegbe
A vasárnap éjszakai utazás ennek megfelelően izgalmas volt: ha elég soká töröltem szárazon a szélvédőt, néhány csík között ki is láttam, amíg utol nem értem egy újabb autót
Az út egyébként fantasztikus volt, ismét erős mínuszok közepette, hatalmas friss hóban/havazásban kellett jönni a hegyek között kanyargó, fenyvesek által uralt úton. Imádom, amikor minden fehér
Itt persze már olyannyira fehér volt minden, hogy az utakkal sem bírtak már a hókotrók. Volt egy rész, ahol letereltek a főútról, és egy kis alpesi falun át vezetett az út. Csak ámultam a szépségétől: _vastagon_ fehér minden, még az út is teljesen makulátlan, só- vagy kavicsszórásnak nyoma sincs, gyönyörű házikók, minden díszkivilágításban... Fenomenális volt Ami még tetszett: Inssbruck előtt, ahogy hirtelen leereszkedsz a hegyről a völgybe
"És nem talál már helyet, ami lentebb lenne tőle. Megáll akkor várván, egy tektonikus mozgást, ami felemeli őt is, meg a szájához egy forrást..." -> na, honnan az idézet?
van egy 16%-os lejtő, elég tartósan. Az osztrákok 200 méterenként egy ferde kitérőt építettek bele, ami visszaindul felfelé: ha egy kamionnak elromlik a féke, akkor ide kislisszol, és a jó öreg gravitáció szépen lelassítja őt... Muszáj neki időben megállni, mert minden ilyen kitérő végén egy nagy kőrakás várja a kis renitens kamionokat és autókat
Na de visszafelé is izgalmas itt feljönni, mikor vastagon letaposott havas az út: már vízionáltam, ahogy az szakadék szélén szerelem fel a hóláncokat, de legnagyobb meglepetésemre teljesen simán felértem a hegy tetejére. Még úgy is, hogy félúton utolértem egy előttem haladó embert, aki olyan lassan ment, hogy nem hittem el. A6-os Audiban ült, de szerintem 3.-ban, ha nem 4.-ben próbált feljutni padlógázzal, de a motor ugye nem bírta. Én meg aggódtam, mikor már csak 30-cal ment, hogy végleg elfogy a lendületünk, és akkor már tényleg csak lánncal tudunk újra elindulni felfelé...
Otthon a garázs melegében aztán megcseréltem a jobb és bal oldali spricnit, így már jó oldalon mosott, azután kiszedtem a rosszat, és fent a fürdőben kipucoltam. Jobb lett, mint újkorában. Azért közben biztos, ami biztos rendeltem az e-bayről pótdarabokat, ártani nem fognak...
A kocsi közben elérte a 280000 km-t is...